Szép napsütéses fociidőben léphettek pályára a játékosok a mai napon, azonban két kérdés mozgott minden szurkoló fejében, - Hogyan sikerül pótolnia a csapatnak a betegség miatt a játékot nem vállaló Málik Istvánt, illetve a sárgalapok miatti eltiltását töltő Nagy Balázst? -.

Az első félidőben őszintén meg kell mondjam néhol nem várt, jó játékkal rukkolt elő a csapat. Arra számítottunk, hogy kicsit megilletődve játszik majd a gárda, hiszen az ellenfél a tabella éllovasa volt. Ennek ellenére nem így történt. Bátran és az általam annyiszor hangsúlyozott alázattal vetették bele magukat a fiúk a játékba és ennek köszönhetően sikerült némi mezőnyfölényt is kiharcolnunk. A semmiből egyszercsak egy hazai támadó a job szélről behúzódva messziről eresztett el -egy amolyan hulló falevélnek is beillő- lövést, ami a felsőlécen csattant. Ez utalás volt arra, hogy a hazaiak nem adták fel a meccset, és a mezőnyfölény lassan alábbhagyott. Az első szakasz felénél egy gyors támadással sikerült mattolnunk az ellenfél védelmét Tasi révén. A labda a tizenhatos vonalánál került Tasihoz és a lest reklamáló védők gyűrűjében a kapus mellett higgadtan a kapuba passzolt.(0:1). A következőkben a meglepődöttségtől szédelgő hazaiak még sebeiket nyalogatták, amikor Turcsek a jobb szélen elfutva a kapu elé lőtte a játékszert ami megtalálta Várnait, ám ő közvetlen közelről a hálóőrbe rúgta azt. Az eredmény a félidő végén 0:1.

Tudom, hogy már unalmas ezért nem is kezdem el újra a sablonszöveget, hogy a játékvezetői hármas így megy úgy. De nem lehet szó nélkül megállni azt, hogy a második játékrészben mintha maga az északon szomszédos ország miniszterelnöke hívta volna Benyovszki sporttársat, hogy a TTC célja a feljutás, szóval kell nekik a három pont.

A kezdés után rögtön sajnos látszódott rajtunk, hogy az erőtartalékok lassacskán kezdenek elfogyni, és megpróbáltuk a védekezésre áthelyezni a hangsúlyt. Lakatos egyedül két védővel a nyakán nem sokat tudott tenni az újabb gól érdekében, ha viszont sikerült lefordulnia nem kapott támogatást és rendre magára maradt. Számunkra érthetlen döntés következtében körülbelül 25 perccel a vége előtt Lakatost levette a pályáról Turcsek mester és talán túl korán ráálltunk az eredmény őrzésére. Aztán egyszercsak -az akkor már a sokadik bravúrját bemutató- Stumpf kapus nagy lélekjelenlétének köszönhetően sikerült megőrizni az előnyünket, hiszen a közvetlen közelről érkező fejest sikerült hárítania szögletre. A sarokrúgást követően azonban már nem örülhettünk hiszen az egyik hazai játékos kapásból kapura húzta a labdát ami a kapusunk lábai között utat talált a kapuba.(1:1). Itt következett az a játékvezetői törés amikor is minden ítélet ellenünk szólt. A fordítást jelentő szabadrúgás előtt a hazai játékos kezéről pattant le a labda, amit a sporttárs hidegvérrel elnézett majd amikor a védőnk kezére szintúgy rápattant a labda, azt azonnal szabadrúgással büntette. A lehetőséget a hazaiak játékosa köszönte szépen és a kissé rosszul felállított sorfal mellett a kapu bal felső sarkába helyezett.(2:1). Hátrányban újra támadnunk kellett és igazi csatár nélkül maradva a mérkőzésen rengeteget futó Várnai került az ék pozícióba. Igazi nagy helyzetet nem sikerült kialakítanunk annak ellenére sem hogy az utolsó 5-6 percben a hazaiak a félpályát nem tudták átlépni. Aztán  következett egy újabb hatalmas bírói hiba, amikor is Matuz T. teljesen megbolondítva védőjét kapuratört majd a hátvéd teljes hiaggadsággal két kézzel hatalmasat taszítva Matuzon elhozta a játékszert. Kedves olvasók! Ezúton szeretném feltenni a kérdést, mi tizenegyes ha nem ez? Megértem, hogy a Tisztelt Játékvezető Úr megijedt attól a kb. 150 hazai drukkertől, nade ilyet nem befújni? Felháborító! (Ha mások is szeretnék ezt a jelenetet megnézni kérésre feltöltöm az oldalra). Így tehát a hosszabításban sem sikerült újabb találatot szereznünk, így a múltheti fiaskó után újra pont nélkül maradt csapatunk.

Annak ellenére, hogy kissé felháborított a játékvezetők ténykedése a második félidőben, nem az ő nyakukba szeretném varrni teljes mértékben a mérkőzés végkimenetelét, hiszen játékosainkból is kialudt a tűz a második játékrészre. Abszolút megértem azokat az embereket is akik a cikket olvasva azt gondolják magukban, hogy " Megint csak sírnak mert nem tudnak veszíteni! ", de ennek ellenére úgy érzem ezen a találkozón az igazságos eredmény a döntetlen lett volna, ám nem ez lett.

Ebből kifolyólag a jövőheti MTE elleni rangadó joggal mondhatom, hogy dupla olyan fontossággal bír, hiszen két meccse nem szereztünk pontot. Két hét után újra hazai pályán léphet pályára csapatunk, ahol még idén veretlenek vagyunk. Szóval az MTE, de mi sem számíthatunk könnyű mérkőzésre, hiszen a rangadó az rangadó! Játszon az első az utolsóval vagy a tabellán két egymás mögött álló gárda, Április harmadikán feszül egymásnak a két csapat 16:30-as kezdettel. HAJRÁ BÁNHEGYES!

Képek hamarosan!