Bíztató előjelekkel várhattuk a soron következő, Kétegyházi mérkőzést, mindemellett nagy ellenállásra is számíthattunk, hiszen a hazaiak arra készültek, hogy nem engednek minket pontot szerezni. Sajnos ez a fogalmatlan játékvezetőnek köszönhetően így is történt, de róla most csak ennyit.
A mérkőzés kezdetét követően a hazaiak mintha kicsit izgultak volna. A labda elpattant tőlük, és a passzok sem sikerültek, szerencsénkre. Ez a kezdeti hullámvölgy azonban megközelítőleg öt perc után helyreállt és kiegyenlítetté vált a küzdelem. Itt következett az első nagy lehetőségünk amikor is Tasi veszélyeztetett, de a kísérlete a jobb odlali kapufán csattant. Az eredmény változatlan. Helyzetet még mindig csak mi tudtunk felmutatni. A következő lehetőségnél Matuz T. került helyzetbe, vagyis került volna ha az ötös vonalán nem takarítják el, számomra nem szabályosan. A sporttárs szemet hunyt efölött és nagyvonalúan továbbot intett. A hazaiak érezhették, hogy a játékvezető hovatartozásával semmi probléma,de a pályán mutatott teljesítmény még mindig kevés volt. A következő gólszerzési lehetőségünk akkor adódott amikor is, egy jobb odlalról érkező beadást Tasi bólintott a kapu irányába, azonban most a bal oldali kapufát találta telibe. Nem sokkal ezután a lehetőség után érkezett Bozsár szlalomja a tizenhatos közelében, majd a tizenhatoson belül(!), aminek a végét egy cselgáncsban is megirigylendő mozdulat zárta, ám a saját döntéssel nem igen rendelkező bíróspori ismét nagyvonalú volt és tovább engedte a játékot. Talán a félelem a hazai vérszomjas kiöregedett "szurkolóktól", vagy én nem is tudom, de ha a realitás talaján maradunk akkor is azt kell modnanom, hogy a két esetből az egyik megérdemelt volna egy büntető. Itt jöhet, hogy én elfogult vagyok, de ezt abszolút megértem, csak ezesetben nincs szó elfogultságról. Itt már érezhető volt, hogy a játékosaink kissé visszazuhantak mint teljesítményben, mind fejben. Ennek köszönhetően kaptunk egy elkerülhető gólt. Egy alapvonalhoz közeli szabadrúgáshoz Bíró a sorfalban foglalt helyet, számomra érthetetlen módon, hiszen a magasságának és technikai képzettségének köszönhetően joggal mondhatom rá, hogy a csapat egyik hanem a legjobban fejelő játékosa. Ennek ellenére ő a sorfalba állt. A szabadrúgás természetesen megtalált egy hosszún álló játékost aki először visszapofozta a játékszert majd középrőla csapattársa a kapuba vágta azt. Én azt mondom, hogy azt a labdát Bíró higgadtan fejelete volna ki, de ez az én véleményem. Ezzel az eredménnyel vonulhattak a játékosok az öltözőkbe.

A második játékrész rémálomszerűen indult számunkra. Rögtön az elején Fazekas beszedte második sárgáját, így mehetett tusolni(Sajnálatos módon, így nem játszhat az MTE elleni rangadón Multyán nagy örömére.). Tíz emberrel is partiban maradtunk, de egy hihetetlenül gyengére sikerült beadást követően már kettőre növekedett a hazaiak előnye. A hazaiak középpályása keresztbe vezette a pályán a labdát amit mi "sikeresen" végig követtünk, majd estében belevágott egyet a labdába úgy elképzelés nélkül, de a csúnyán eltört labda Hegyi kapus felett a hosszú felső sarokba talált utat. innentől kezdve midnen mindegy alapon kezdtünk támadni és nem sokkal ezután - a vége előtt húsz perccel - sikerült szépíteni. Tasi harmadik próbálkozáss ezúttal végre a hálóba csapódott, így 2:1-re alakítva az eredményt. A továbbiakban tíz emberrel egykapuztunk de sajnos további gólt, gólokat nem sikerült kiharcolnunk így összeszedtük idei második vereségünket.

Ez az amit a következő fordulóban nem engedhet meg magának a csapat, hiszen a nagy rivális Mezőkovácsháza csapata látogat hozzánk. Tavaly jól sikerült számunkra ez a találkozó, de ezekről majd később esik szó. Kicsivel több mint egy éve veretlen a csapat hazai környezetben és ha egyszer ennek a sorozatnak meg kell szakadnia, azért foggal körömmel harcolniuk kell a játékosoknak, hogy ez ne most történjen meg.
Megkérek mindenkit, legyen az játékos vagy szurkoló, hogy teljen ez a hét a ráhangolódás jegyében és mindenki készüljön a hétvégi "örökrangadóra".
Hajrá MFC!