Kissé tartózkodva várhattuk az Okány elleni találkozót, hiszen a tabella második helyén álló gárdához utaztunk vendégszerepelni. Újonc létére nagyon bekezdett az okányi csapat, illetve éépen előttünk kétegyháza skalpjával hangoltak ránk. Mi is jó hangulatban várhattuk a találkozót hiszen a nagy rivális MTE csapatát 5:2-re sikerült legyűznünk így gondolhattuk, hogy jó mérkőzést látunk majd, de nyernünk kell.

A mérkőzés kezdetét követően a mieink ellentmondást nem tűrően saját kapujához ragasztotta a kissé megilletődötten játszó hazaiakat. Helyzet helyzet hátán támadás támadás hátán, de nem sok sikerrel. Az egész mérkőzésen kiemelkedően teljesítő Bozsár egyik elfutását követően az alapvonalról a kapu előtt helyezkedő Laksteter elé tálalt aki az MTE elleni mesterhármasa óta mondhatni szárnyal, természetesen nem hibázott megszerezte a vezetést (0:1). Rég nem látott iramot diktáltak játékosaink aminek hamar meg is lett az újabb eredménye. Egy levágódó kapuralövést követően. a labda már majdnem szögletre gurult ki amikor is Matuz T. a vonal előtt befutotta a labdát és a "gyengébbik" lábával ballal hihetetlen szögből, kiszorított helyzetből kilőtte a hosszú alsót (0:2). A továbbiakban ugyanebben az iramban zajlott a játék de sajnálatos módon ahelyett, hogy 4 vagy 5 gólos különbséggel vonulhattak volna a csapatok szünetre a hazaiak találtak a semmiből egy gólt.(1:2). Végül ezzel az eredménnyel tarthatták pihenőjüket a játékosok.

A második játékrészben minden ott folytatódott ahol az az előzőben abbamaradt. A felállás ugyanaz akárcsak az első gólnál. Bozsár az előkészítő és ismét Laksteter a befejező.(1:3). Már dörzsöltük a tenyerünket, hogy nincs itt baj majd most jönnek a gólok. Újra két gólos előnyre tettünk szert, de nem sokáig. Mint azt tudni lehet a hazaiak hihetetlen nagy szívvel képesek játszani, hiszen Kétegyháza ellen is vesztett helyzetből 0:2ről fordították javukra a mérkőzést. Mi is bele estünk abba a hibába, hogy a két gólos előny tudatában már könnyelműen kezdtünk adogatni a tizenhatoson belül, ahelyett, hogy bevittük volna az úgymond "végső ütést". A kimaradt helyzetek megbosszulták önmagukat és rövid időn belül kaptunk két elkerülhető gólt aminek következtében kiegyenlítettek a vendéglátók. A mérkőzés a továbbiakban nem változott, a végeredmény 3:3.

Én úgy gondolom, hogy ezen a mérkőzésen jók közé sorolható volt: Bozsár Gábor, Laksteter Jován, Matuz Tamás, Nagy Balázs és Tasi Róbert.

A mezőny legjobbja pedig az egész meccsen rendkívül koncentráltan és nagy elszántsággal játszó Fazekas Sándor.

Ha a tabellát nézzük azt mondhatjuk, hogy jó eredmény egy ilyen előkelő helyen lévő csapat ellen ez a döntetlen idegenben, de ha jobban megnézzük ezt a tabellát azt is láthatjuk, hogy ebben a mezőnyben nem kellene ennyire úgymond " szenvedjünk" és ezzel nem azt akarom mondani, hogy rosszul játszana a csapat vagy ehhez hasonlók, csupán annnyi, hogy ilyen játékosállománnyal sokkalta sokkal jobb helyen kellene állnunk illetve a könnyűnek mondható meccseket nem kellene magunknak szorossá tenni. Most nem tartok visszatekintőt az idei szezonról mindenki tudja mire gondolok.

Ismétlem nem bántásnak szántam a zárógondolataimat, annál inkább figyelemfelhívó kritikának. Bár nem hiszem, hogy nekem kellene felhívnom bárki figyelmét is a tényekre.

A következő fordulóban újra hazai pályán lép pályára csapatunk a Köröstarcsa KSK ellenében. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy csak a győzelem az elfogadható!

Hajrá MFC!