Kellemes, angolos időjárásban vehette kezdetét a hátunk mögött lévő mérkőzés.

A kezdő sípszó elhangzása után egyből, mint azt már meg lehetett szokni csapatunk kezébe vette az irányítást amit a hazaiak nem tudtak hova tenni, ennek megfelelően nehezen vették fel a ritmust. A találkozó korai szakaszában máris eredményes volt Tasi. Zábrák távoli lövése nem sikerült a legjobban, amit ő a kapu előtt megszelídített majd a kapuba pofozott.(0:1). Azt hittük, hogy gálázni fog csapatunk azonban hamar le kellett szálnunk a magas lóról hiszen nem sokkal később a hazaiak egy fejesnek köszönhetően egyenlíteni tudtak.(1:1). Nem adtuk fel és tovább űztük, hajtottuk ellenfelünket és újra sikerült megragadnunk a vezetést. Ezúttal Bírónak köszönhetően kerültünk újra előnybe.(1:2). Az öröm ismételten tiszavirág életű volt, hiszen egy közeli szabadrúgás után egy elkerülhetőnek vélt gólt kaptunk így a vendéglátók ismét egalizáltak.(2:2). Az eredménye a félidőig nem változott így kissé bosszúsan vonulhattak játékosaink a szünetre.

A második játékrészben úgy nézett ki hogy Dévaványa félig még az öltözőben volt, mikor mi ismét Tasi révén vezetést szereztünk.(2:3) Csatárunk másodjára volt eredményes a találkozón. Az eddigiektől eltérően a hazaiak válasz nélkül maradtak, sőt. A következő találatot is mi jegyezhettük Zábrák távoli bombájának köszönhetően. Nagy dugót ragasztott a bal felső sarokba.(2:4). Immáron először két góllal vezettünk a találkozón. Itt történt egy törés mind a hazai játékosok fejében, mind a hazai szurkolók fejében. Kezdték elveszíteni a fonalat értem ezalatt, hogy a játékosok a pályán a labdát nem találták amit próbáltak úgy kompenzálni, hogy lefejelték illetve ütlegelték játékosainkat, amit Fazekas nem hagyott annyiban és az egyik ilyen esetre válaszolt, aminek páros kiállítás lett a vége. A történet pikantériája csak az, hogy nem az ütést elkövető hazai játékost állította ki a játékvezető, de mondjam azt, hogy hozzászoktunk már az efféle bíráskodáshoz? A partvonal mellett pedig csak egy mondatot voltak képesek skandálni a szurkolók, ami a saját agyszüleményük mellett szólt, hogy hagyjuk egyben az öltözőt. Az öltöző ismét nem szenvedett semmiféle sérülést, nem úgy mint a szurkolók lelke. Hiszen muszáj volt végignézniük, ahogyan Tasi kitömi őket. Hiszen csatárunk újra eredményes tudott lenni, megszerezve ezzel önmaga harmadik csapata ötödik találatát a mérkőzésen. Az eredmény már nem változott tovább így ezzel az eredménnyel köszönhettek el egymástól a csapatok.

A mérkőzés legjobbja nálam egyértelműen Tasi Róbert, aki nem csak három góllal vette ki a részét a sikerből, de kimagasló játékával életben tartotta a csapatot az első félidőben, majd a másodikban sikerült felnőniük a többieknek is hozzá így könnyebb dolga volt elöl.

Jók közé sorolnám még Bozsárt, Bírót és Zábrákot. Bozsár idesorolása nem meglepő, hiszen meccsről meccsre hozza az ő kiegyensúlyozott jó játékát, azonban jó volt látni, hogy Bíró és Zábrák újra jó formába lendült és ellentmondást nem tűrően focizták le ők is ellenfeleiket a pláyáról.

Jövőhéten folytatás hazai pályán Medgyesegyháza ellen. Nagy meccsre számítunk, de csak egy eredmény elfogadható!

Hajrá BÁNHEGYES!