A mérkőzés kezdetét követően azonnal kezünkbe vettük az irányítást. A fiatal vészőti csapat nem tudta felvenni az általunk diktált iramot és védekezésre kényszerültek már a találkozó korai szakaszában. A sok-sok percen át tartó meddő mezőnyfölényt követte az általam csak "apáca szindrómának" nevezett hullámvölgy. Ismét elkezdtünk kapkodni és ennek megfelelően semmi sem sikerült.  Ebből a völgyből Laksteter Jován fejese nyújtott némi kiutat, de a gólt követően elmaradt a várva várt "áttörés", hiszen tovább folytatódott a sikertelenségi hullám. Az első félidőre ezzel az eredménnyel vonulhattak a csapatok.

A második szakasz ott folytatódott ahol az első véget ért. Hisz egy jobb oldali elfutással és egy jól irányzott beadással máris kiegyenlítettek a vendégek. Jelzem kettő a három ellen mentek a támadók Felmerülhet a kérdés kinek kellett volna fognia az üresen labdát váró később gólt szerző játékost?

Az elkövetkezendő percekben mintha megtáltosodtunk volna. Egy baloldali beadásunkat Tasi Robi fejelte a hálóba, ezzel módosítva az eredményt 2:1-re. Aztán támadtunk és támadtunk, aminek a következménye ismét egy fejes gól volt, méghozzá Matuz Tamás jóvoltából. Így már 3-1.

Ezután egy kicsit visszavettünk a lendületből, de egy jól vezetett támadást ismét góllal fejeztünk be, a gólszerző ismét Tasi Robi volt. A végeredmény 4:2-es hazai győzelem.

Ez az eredmény némi felüdülést jelentett az apácai csalódástkeltő játék után, de még mindig vannak hibák amik igen aggasztóak lehetnek a Békésszentandrás elleni mérkőzés előtt, de erről bővebben holnap.