Előre is minden kedves olvasótól elnézést szeretnék kérni, hogy mindössze pár sorban el fogom intézni ezt a beszámolót, de erről a mérkőzésről egyszerűen nem tudok mit írni csupán annyit, hogy rég nem látott módon LEFOCIZTAK minket a pályáról.

Legrosszabb gondolatainkban sem gondoltuk volna, hogy 26 mérkőzés után -amelyeket vereség nélkül sikerült lehoznunk hazai környezetben- Csorvás teszi a pontot e történet végére. Na de ha a hazai veretlenség nem jelent elég motivációt, akkor uraim... Kérdem én! Nem szeretnénk felállni a dobogó legfelső fokára? Azt hittük a csanádapácán mutatott rém gyenge játéknál már nincs lejjebb, de csalódnunk kellett. VAN! Vagy helyesbítenem kell magam, hiszen ugyanazt a teljesítményt nyújtottuk csak most egy kicsit tehetségesebb és elképzelésekben gazdag csattal kerültünk szembe, akik könyörtelenül kihasználták a hibáinkat.(Nem minősítve ezzel Csanádapáca csapatát) Fel lehetne hozni a játékvezetők ,néhai tévedését de nincs értelme, mert nem ők vertek meg minket, hanem mi magunkat!

A békésszentandrási találkozót csapatként nyerték meg a fiúk, ezt azonban csapatként bukták el.

Nem is kívánom tovább ecsetelni a gondolataimat hiszen látható az eddig leírtakból is, hogy a szavaimból árad a mérhetetlen csalódottság és bátran mondhatom nem csak én vagyok ezzel így hanem a szurkolótábor összes többi tagja illetve az összes többi néző is azt hiszem. Eszem ágában sincs ócsárolni a csapatot, de jelen esetben nem láttam célszerűnek, hogy a mérkőzésen történtekről írjak, mivel úgy érzem két mondatban elintéztem volna az egészet.

Félretéve a csalódottságot azt hiszem van ennél feljebb. A jövőheti Battonya elleni találkozóra rendbe kell tenni mindent a fejekben illetve minden problémát a csapat háza táján és végre meg kell mutatni mire képes igazán ez a csapat.

Legyen ez a ti karácsonyi ajándékotok fiúk, nekünk! Hajrá Bánhegyes!

Folytatás a továbbiakban Tasi Robi szemszögéből! Kíváncsian várjuk a beszámolót!