Bármit is fogtok olvasni  ebben az írásban, bármilyen is lesz a „szája íze” az embernek utána, előre leszögezem: a Csorvás megérdemeltem nyert a játék teljes képe alapján (a második félidőre nem mondanám ezt, ha külön értékelném)! De azért a „lefociztak titeket” hozzászólásokat erősnek találom. 5 jól sikerült kontrából rúgtak 3 gólt az első félidőben. Röviden a lényeg ez .

  Nehéz neki kezdeni a soroknak. Az ilyen vereséget szeretné a játékos minél hamarabb elfelejteni és ilyenkor alig várja a következő mérkőzést, hogy bizonyíthasson önmagának és a szurkolóknak is. Most még is boncolgatom a „témát”, ami talán segíthet jobban megérteni mindenkinek ezt a találkozót.

  Kétségtelen, hogy többen nem az egészséges magabiztossággal várták a meccset. Talán kicsit azt hitték a múlt heti mérkőzés után, hogy „mienk a világ”. Így fejben ellustult néhány csapattárs, a hozzáállás rossz lett. Jómagam jobban tartottam mérkőzéstől, de utólag ez már lényegtelen is. Jambrik vasárnap délutáni kedvenc számának refrénjét idézve„…eső után köpönyeg…”! Talán a táblázattal is túl sokat foglalkoztunk. Sok volt a matek a játék előtt, mint lett volna inkább fordítva: előbb játszunk jól, aztán matekozhatunk. Minden esetre hiszem, hogy mindannyian tanultunk ebből az esetből és még egyszer ez nem fog előfordulni. Összefoglalva így indult ez a mérkőzés.

  A pályán hamar kiderült, hogy nagy baj lesz. No nem csak a gyors gól miatt. Volt egy elképzelésünk a mérkőzés elejéről. Szándékosan nem írom le mi volt az, mert annyira gyökeresen más történt. Ehhez kellett egy veszélyesen kontrázó, összeszedett Csorvás, de összességében csak mi tehettünk arról, hogy ez nem valósult meg. Hátul kilyukadt a védelem, a középpálya „felszívódott”, előre nem érkeztek labdák. Mintha csak asszisztálni lennénk a pályán. Az ellenfél mellé nem álltunk oda kellően, a labdás embert pedig csak „hajkurásztuk”. Tetézve az egészet, a szerencsefaktorunk nulla volt. Még csak egy kis mázlink sem volt. Ugyan a második félidőre feljavultunk (az elsőhöz képest), de ez kevésnek bizonyult, sajnos nem csak miattunk… Pedig a Csorvás megadta az esély a bravúrra! Érthető módon visszaállt védekezni 0-3-nál. Még csak a kontrákat sem erőltette, vagy mi állítottuk meg őket nagyobb hatékonysággal, ki tudja?! Mindenesetre próbálkoztunk, mint „disznó a jégen”, de nem ment igazán a dolog. Túl sok volt a labda dédelgetése, kevés az összjáték. A helyzetek kimaradtak és ugyan szereztünk végül egy szépítő gólt, a vendégek végképp eldöntötték a mérkőzést negyedik találatukkal. És itt fontos valamit leírnom, remélve , hogy nem csak magyarbánhegyesiek olvassák e sorokat. Szóval gyakran kapjuk azt a kritikát, hogy mi „agyonrúgdossuk” az ellenfelet és sportszerűtlenek vagyunk. Azt talán nem is vitatnánk, hogy keményebben odalépünk a nagyátlagnál, de meccsről-meccsre bebizonyosodik, hogy ez csupán beskatulyázás! A vasárnapi Csorvás játékában legalább még egy piros lap benne volt. Számos alattomos szabálytalanságot szenvedtünk el (mi is). A negyedik gól előtt a csorvási játékos odaszólt a Vilinek , hogy:  „kapus”, aki hazai beszólásnak vélte a dolgot, így elengedte a labdát a támadó pedig belőtte. Ez talán a nézőnek megmosolyogtató és vicces, de sportberkekben súlyos sportszerűtlenség, ami tudtommal szankcionálandó is! Viszont ha ehhez felvesszük a kesztyűt akkor meg „állatok” vagyunk? Hogy is van ez? Tudunk mi csibészek lenni és nem látom értelmét a jelenlegi mezőnyben „hattyúfocit” játszani. Talán kicsit inkább objektívebben kéne nyilatkozni néhány ellenfelünknek (most nem Csorvásra hajazok, hisz azt még nem is ismerem jelenleg).

  Az okok keresése közben szándékosan kihagytam eddig a bírói közreműködést. Én nem vagyok az a fajta álszent ember, aki úgy nyilvánítja ki elégedetlenségét, hogy azt nyilatkozza: „nem szoktam foglalkozni a bírók tevékenységével”! Hát én foglalkozok, mert ez a rendszer így gyenge. A jól teljesítő sporttársakat folyamatosan magasabb osztályokba delegálják, míg a gyengébben teljesítők maradnak. Véletlenül sem akarok senkit sértegetni, de ha valami valakinek nem megy jól, azt el kell ismerni. Például Farkas Csabának nyilvánvaló, hogy baja van a fél világgal. Meglehet, hogy nem szereti a mi csapatunkat, szurkolóinkat, de neki akkor is kötelessége objektívan értékelni. Ez vasárnap délután több esetben nem sikerült. Én úgy érzem több volt ez, mint pusztán emberi tévedés. Munkásságával a bírót is elbizonytalanította, aki több fordított ítélet mellett súlyos hibákat is elkövetett. Hogy mindenki értse ennek fontosságát:

  A második vendég gól kontratámadása abból indult, hogy Csim-bummot két kézzel ellökték az ellenfél térfelén. Befelé szabadrúgás helyett, kontra. A harmadik vendég gólnál a támadó az ötösön belül kézzel beleütött a labdába. Kifelé szabadrúgás helyett gólt ítélt a bíró, a partjelző lelkes asszisztálása közepette. A második félidőben Bíró Tibit kapura törés közben elgáncsolták, a bíró sípja néma maradt. Ellenem piros lapot érő szabálytalanságot követtek el, ami szabadrúgás maradt csupán. A két emberfogóm felváltva rugdosott le, amit különösebben nem is titkoltak. Talán egy sárga lett belőle… Csim-bummot felrúgták és ellökték a tizenhatoson belül. Ez teljesen megtorlatlan maradt. A bíró 5 méterre állt az esettől. Farkas partjelző „úr” is jól láthatta az esetet… Ezeken felül jó néhány fordított és elmaradt ítélet számonkérhető. Sporttársak! Ezek után nem várhatják el egyetlen közönségtől sem, hogy ténykedésüket a szurkolók, vagy a játékosok szó nélkül hagyják! Azt sem várhatják, hogy ezt egy rossz napnak állítsuk be. Ahhoz ez túl sok volt.

  Mégis azt gondolom, hogy ezen inkább csak a gólkülönbség múlott. Igazából a döntetlenhez a minimum jó bíráskodáson felül a mázli is kellett volna! Mindenesetre meglátásom szerint az egy gólos vendéggyőzelem reálisabb eredmény lett volna.

  A tanulság az egészből, hogy a játékkal kell foglalkoznunk. A játéknak kell alárendelnünk a tetteket. Talán egy-két szerkezeti változtatás sem jönne rosszul. A teljesítményünket pedig egészben kell vizsgálni, gyorsan feledve ezt a gyengébb produkciót. Tudom, hogy sajnálják szurkolóink a hosszú hazai veretlenségünket, de egyszer minden sorozat véget ér. Ez eddig volt megírva. Annál nagyobb lesz az öröm megdönteni ezt. Ezt üzenném minden kárörvendőnek is, akikből rögtön jelentkezett néhány a chat-en… Senki ne feledje, hogy mi a legjobb csapatok döntő többségét itthon fogjuk fogadni!!! A sorsolásunk az őszi eredményt nézve remek! Úgy gondolom mindenképp nálunk az előny, hisz a harmatosabb csapatokhoz idegenbe látogatunk, míg az erősebbek hozzánk érkeznek (néhány kivételtől eltekintve). Ez olyan lehetőség amivel élni kell. Így mostani kárörvendőink igencsak el fognak „kánpicsorodni” a végére! „Az nevet igazán, aki végén nevet”! Hajrá Bánhegyes!