Tisztelt Olvasók, Szurkolók,

Labdarúgók!

   A szerkesztők megtiszteltek vele, hogy néhány mondatba összefoglaljam az elmúlt fél szezon eseményeit, ahogy én látom. Mivel ilyen-olyan okokból, erre három és fél éves elnöki vezetésem alatt nem került sor, örömmel teszek eleget a kérésnek.

  A 2010/11-es szezonnyitó közgyűlésen, nem titkolt szándékunk volt, hogy mit is várunk el a fiúktól, mire az utolsó mérkőzésnek is vége lesz. A cél nem más volt, mint megnyerni a bajnokságot! Szándékosan fogalmaztam így, nem pedig feljutással, mert, mint tudjuk, minden egyesület küzd a piszkos anyagiakkal. A Megye I. osztály pedig lényeges anyagi többlet ráfordítást igényel. Ez már jórészt a helyi Önkormányzaton múlik, hiszen a legjelentősebb és biztosabb szponzorunknak tudhatjuk Őket. Noha, a vártnál sokkal biztatóbban állnak a bánhegyesi focihoz.

Nagy pofonnal kezdtük a szezont, Battonyán beleszaladtunk egy ruhába, ahonnan nem csak én, hanem a sok bánhegyesi szurkoló is csalódottan tért haza. Ekkor azt gondoltam, hogy kicsit elfogult vagyok az állományt illetően, talán annyira nem is leszünk jók, mint amilyen reményt fűztem a fiaimhoz. Persze ott még a létszámunk se volt teljes, de ennek ellenére elvárt volt a győzelem. Szerencsére hamar eloszlatták kételyeimet a srácok, mert a hátralévő fél szezonban, felejthető volt a negatív élmények száma.

A sárgák, pirosak, sérülések és helyenként bírói rossz döntések miatt, előfordult, hogy néha-néha nehéz helyzetbe kerültünk, de büszkén mondhatom, hogy kevés esetbe maradtunk alul. Négy olyan mérkőzés volt, ami számomra negatív és fájó volt, ebből három róható a csapat számlájára. Battonya és Csanádapáca az indiszponált (tudásunk, tehetségünk alatti) játékunknak tudható be, valamint Csorvás ellen a hazai mérkőzés…., ahol csúfondáros vereség mellett, elvesztettük másfél éves itthoni veretlenségünket. Talán a Kétegyházi meccs volt a legnehezebben elviselhető, mert a fiúk tízen is jobbak voltak a hazaiaknál, bár a sporik hallani se akartak bánhegyesi győzelemről és meg is tettek mindent, nehogy nyerjünk. A legnagyobb öröm Békésszentandráson ért, az egy igazi férfias „kard ki kard” küzdelem volt, melyből nyertesen kerültünk ki!

  Összességében, elégedett vagyok a fél szezon teljesítményével és bátran ki merem jelenteni, hogy nekem vannak a legnagyszerűbb labdarúgóim és szurkolóim a környéken!

További cél, a bajnokság megnyerése! Ehhez kitartó munkát kívánok minden labdarúgónak és további lelkes buzdítást B-középnek!

              Hajrá Bánhegyes!

                                                                                                          Kintner János

                                                                                                               MFC. elnök