Mint az már megszokott egy gyors időjárásjelentéssel kezdeném a beszámolót. Hol sütött a nap hol elbújt egy arra járó felhő mögé, de ami még rosszabbá tette az összképet az rettenetes szél volt. Nagy erővel fújt végig a mérkőzésen ami rányomta kézjegyét mind az ifik találkozójára mind pedig a felnőttekére.

Hamár ifik akkor azt hiszem megérdemlik a dícsérő szót, hiszen rangadóhoz illő jó mérkőzést vívtak az MTE ellen. Az első félidőben már 0:2-re is vezettek a fiúk azonban a kétgólos előnyt kiadták a kezükből és hagyták egyenlíteni a hazaiakat. A szünet előtt még Marjai jóvoltából előnyhöz jutottak a fiúk azonban a második játékrész első harmadában újra döntetlenre változott az eredmény. Nem sokkal a lefújás előtt újra magunkhoz vettük az előnyt, de a hazaiak még innen is fel tudtak állni kialakítva így a 4:4-es végeredményt. ( Hozzá tartozik a dologhoz az is, hogy az egyenlítő gólnál a játékvezető egy hatalmas lest nézett el így tudott egalizálni a hazai csapat.) Mindezek ellenére kijár a dícséret a fiúknak!

Gólszerzők: Knapcsik(2*), Lakatos, Marjai

A felnőtt mérkőzést hatalmas várakozás előzte meg mind a mi odlalunkról mind a hazaiakéról. Hol is kezdhetném?

Rögtön kitérnék az MTE szurkolók által készített transzparensre amin ez a felirat volt: "Bánhegyesi" Fiúk! Milyen hazatérni???

Megválaszolnám ezt helyettük is! Köszönjük a kérdést rendkívül jó érzés visszatérni, hiszen ki ne szeretne olyan helyre érkezni ahol újra és újra átélheti a GYŐZELEM ízét az elllenfél játékosaiként! Természetesen megértjük a hazaiak szívfájdalmait is, mivel néhány játékosuk egy jobb csapatban szeretne játszani és magasabb szintre jutni, de ez már csak részlet kérdés.

Térjünk át a mérkőzésen történtekre.

Álomszerűen indult a derbi hiszen rögtön a találkozó elején Matuz Tamás jóvoltából előnyhöz is jutottunk így meg is nyugodhattunk gyorsan.(0:1). Teltek múltak a percek és az első játékrész feléhez érkezvén kissé magunkra húztuk a hazaiakat akik elég tetszetősen kezdték tenni-venni a játékszert, de szerencsénkre az utolsó passzoknál mindig rosszul cselekedtek így igazi veszélyhelyzetbe nem kerültünk. Ők azonban annál többször. Sok-sok támadást dolgoztunk ki, de sorra hiba csúszott a gépezetbe és elmaradt az újabb találat. Nem úgy mint a szünetet megelőző pár percben amikor is a csapatkapitányunk újra kezébe vette a stafétabotot és újra betalált. Növelve így saját és csapata góljainak számát is kettőre! (0:2). Így vonulhattak a játékosok szünetre.

A második félidőben már a hazaiakat segítette a szél, de ezt nem tudták kihasználni. Továbbra is mi támadtunk . Egyre több és több gólhelyzetet alakítottunk ki Túri és Patyi révén, de mind hiába. Laksteter is többször vezethette a labdát a kapusra úgy, hogy legalább két társa segítette a támadásban de egysezr se volt hajlandó leadni a játékszert naggyá téve így a hazaiak kapusait. (A második félidőben kapust cseréltek a vendéglátók, ezért a többesszám). Zábrák és Tasi még a felső kapufát is eltalálták, előbbi egy távoli lövést követően forgácsolta szét a felsőlécet(amit még valószínűleg most is heggesztenek) még utóbbi fejjel találta el ugyanazt. A második játékrészben elég nagy arányúvá alakíthattuk volna a győzelmünket, de további találatokat nem sikerült szereznünk.

Végeredmény 0:2!

Jók: Matuz T., Patyi, Túri, Bíró, Fazekas,

Értékes győzelmet arattunk. Kijár a dícséret a fiúknak, hiszen jó játékkal hozták a kötelezőt, de nem tudok szó nélkül elmenni az mellett, hogy sok olyan helyzetben ahol már csak egy passz hiányzott a tökéletes befejezéshez, nem voltunk képesek leadni a labdát a nálunk kedvezőbb helyzetben lévő játékosnak. Ez nem kolletktívan értendő természetesen. De hanyagoljuk is ezt a témát. A következő fordulóban Okány ellen hazai pályán újra megmutathatjuk miért állunk ott a tabellán ahol állunk!

Képek is videó hamarosan...