Hatalmas érdeklődés vette körül a soron következő Magyar Kupa találkozót, mitöbb a nézők is szép számmal kilátogattak a pályára, hogy lássák mire képes csapatunk.

Mielőtt rátérnék a mérkőzésen történtekre fel szeretnék tenni egy kérdést a kedves ovlasók felé,

"A játékvezetői triónak kötelessége segíteni a magasabban rangsorolt csapatot?"

Hogy miért mondom ezt? Azonnal megmagyarázom. Lehet az elfogultság beszél belőlem, de nem túlzottan hiszem. Már az első félidőben érezhető volt, hogy a sípmester nem kezeli egyenrangúan a csapatokat. Megkérdőjelezhető ítéletek sokasága, azonos szituációban sárgalapot csak a hazai játékosok érdemeltek ki és sorolhatnám azt a rengeteg könyököst utánarúgást amik mind megtorlatlanul maradtak vagy a vendégek tizese amikor egy elmezavart követően ámokfutásba kezdett, mikor is lerántott egy játékost majd a sípszót követően fellökött egy másikat, jóformán még meg is dícsérte a bíró úr, hogy ügyes voltál komám, nem hogy sárgát adjon neki. Ami szintén szemet szúrt, hogy a hazai kispadnál jobbra balra szaladgáló partjelző a zászlaját talán négyszer lengette meg beleértve a kétszert tizenöt perc hosszabítást is. A játékvezető mondhatni a hoszabításra lendült bele a dirigálásba mert akkorra talán megesett rajtunk a szíve és az elveinek ellent mondva próbálta egy lapon kezelni a két csapatot.

Összességében ne értsen félre engem senki. NEM A JÁTÉKVEZETŐK NYAKÁBA SZERETNÉM VARRNI az eredmény ily módon történő alakulását csak hangot szerettem volna adni az ezzel kapcsolatos véleményemnek, mert ha annak a rengeteg ziccerünknek legalább a felét értékesíteni tudjuk akkor nagyjából olyan eredménnyel jutottunk volna tovább mint ahogy rendszerint megverjük Mezőkovácsháza csapatát edzőmeccsen.

Mondhatják az ellen drukkerek, hogy savanyú a szőlő és társaik, de nincs mit szépíteni, mert az. Savanyú mert tudom, hogy jobbak voltunk és vagyunk holmi Makónál.

Térjünk át a mérkőzésre.

A kezdést követően nem akartunk hinni a szemünknek, hogy a "nagy" NB III-as Makó nem ugrott nekünk és nem szorítottak egyből a kapunk elé, de gondoltuk, hogy ez csak valamiféle taktika, majd később rájöttünk, hogy nem, tényleg nem tudnak mit kezdeni velünk. Ennek ellenére a semmiből mégis vezetéshez jutottak, egy keményen középre lőtt szabadrúgásból a vendég támadó combjáról pattant a hálóba a labda.(0:1). Mint ahogy Kondoros ellen is sokáig itt sem maradtunk hátrányban. Az oldalvonaltól egy pontrúgást Zábrák  ívelt a hosszúra ahol érkezett Bíró, aki kapura kotorta a labdát, ám ő még a kapust találta el, de a kipattanót a jól helyezkedő Laksteter már a hálóba juttatta. (1:1). A félidőben még számos helyzetet dolgoztunk ki, de sajnos találatot nem sikerült elérnünk így az eredmény nem változott.

A pihenőt követően kicsit megélénkült a játék, ám játékosainkon látszott, hogy már-már fogytán az energiájuk. A második játékrséz elején újra előnybe kerültek a makóiak egy szépen kigurigázott akciót követően a vendég támadó 15 méterről lőtte ki a kapu hosszú oldalát.(1:2). Már-már úgy tűnt nincs visszaút amikor is jött Matuz Tamás aki az ellenfél tizenhatosán belül egy pattogó labdát irányított a ketrecbe.(2:2). Felgyorsultak az események és egy védelmi hibát követően újra a vendégek érezhették nyeregben magukat. Egy bal oldalról beívelt labdát a makói támadó a kaputól 6 méterre zavartalanul vehetett le amit ő köszönt szépen és Hegyi kapus mellett gurította azt a kapuba. (2:3). Öt perccel a vége előtt már néhány ember lehajtott fejjel mondta, hogy innen nincs visszaút, de ezt a fiúk és főként a második félidő elején csereként pályára lépő Fejes gondolta másképp, aki a lefújást megelőző néhány percben 17-18 méterről kapásból bal lábbal lőtte ki a rövid felső sarkot.(3:3). Ha minden a régi kerékvágásban zajlott volna akkor ez a gól bizony továbbjutásunkat jelentette volna, ám az országos főtábla első fordulójában már döntetlen esetén hosszabítás következik és nem történt ez másképp nálunk sem. Jöhetett a ráadás.

Energiánk teljesen elfogyott, gondoltuk mi, de mint azt számtalanszor tették játékosaink most is ránk cáfoltak, hiszen az első tizenöt perc kezdetét követően szinte újult erővel és még nagyobb győzni akarással törtek rá a vendégekre. A ráadás első felét mondhatni végigtámadtuk több ziccert is kialakítottunk és több szituációban is a vendégek hálóőre tartotta a lelket a makóiakban, mint ahogy tette azt Hegyi kapus is aki a hosszabításra teljesen megbabonázta a vendégek támadóit és töb ziccert is hárított. A hosszabítás második felében is ment az adok kapok, de eredménytelenül, majd amikor már mindneki a tizenegyes párbajra készült. A 119. percben egy vendég szögletet követően a makói támadó ismét zavartalanul juttathatta a játékszert a hálóba.(3:4) Sakk-matt. Az utolsó percben illetve a ráadás ráadásában kétségbeesetten futottunk az eredmény után, de sajnálatos módon negyedjére már nem sikerült egyenlítenünk.

Az eredménytől függetlenül az biztos, hogy az elmúlt évek legjobb mérkőzését láthatták a kilátogatók sajnos számunkra kedvezőtlen végkifejlettel. Így itt szakadt meg az idei kupasorozat számunkra, de több pozitívumot is leszűrhettünk ebből a találkozóbol, többek közt, hogy helyünk van a megyei első osztályban és nem érdemtelenül.

A mékőzéshez való hozzáállás és az ott mutatott teljesítmény miatt engedjétek meg, hogy gratuláljak a csapat minden tagjának minden tisztelet a tiétek és azt hiszem minden szurkoló nevében mondhatom, hogy BÜSZKÉK VAGYUNK RÁTOK!

Lelkesedésből és küzdeni tudásból jelesre vizsgázott a csapat, és ha ezeket a tulajdonságokat ugyanígy átmentik a játékosok a szezonra is akkor biztos vagyok benne, hogy nem fog fájni a fejünk.

Mégegyszer dícséret a csapat minden tagjának az eddig elért eredményhez, és eredményes felkészülést kívánok az előttünk álló szezonra.

Végezetül gratulálok a vendégek továbbjutásához és további sok sikert kívánok nekik a kupában.

Szép volt FIÚK!!!