Végre eljött a nap amikor újra útjára indul az a bizonyos játékszer a megyei bajnokságokban is és nagy örömünkre Magyarbánhegyes idén egy kis kitérő után újra az első osztályban szerepelhet. Hogy hogyan debütált csapatunk arról kicsit később bővebben.

A felnőttek derbiét mint azt megszokhattuk az ifjúságiak meccse előzte meg ahol parázs küzdelemben sajnos 4:5-ös vereséget szenvedtek a mieink. Nagy küzdelemben mindig az eredmény után rohanva kevésnek bizonyult Gazdag egy illetve Simondán három találata is.

A fiatalok csörtéjét követte az első csapatok ütközete. Nagy várakozás előzte meg a bajnoki rajtot. Sok volt a kérdés amelyekre választ szerettünk volna kapni, de reméljük nem ez a mérkőzés lesz az amiből le kell vonjunk minden konzekvenciát. A kezdést követően egyből szembetűnt, hogy a vendégek mintha jobban rákészültek volna a találkozóra és ezalatt nem a felkészülési mérkőzésekre gondolok, hanem a dolog mentális részére. Az első félidő első szakaszában mondhatni kemény mezőnyjáték volt látható a pályán néhol apró vendég "helyzetecskékkel" megfűszerezve. Aztán következett egy fordulat. A mieinktől jól megszokott ritmusváltást követően a vendégek nagyságrendileg 5 percig olyan szinten beszorultak saját tizenhatosukra, hogy úgy nézet ki innen nincs számukra kiút, következik az első hazai gól. Sajnos nem így történt. A gyarmatiak két kapufával "kibekkelték" ezt a szituációt, majd újra felhúzták a kesztyűt és kikászálódtak a gödörből. Az első félidőben nem született találat így 0:0-ás eredménnyel vonulhattak pihenőre a játékosok.

A második félidő ott folytatódott ahol az előző abbamaradt. A vendégek jobban járatták a labdát mi pedig sorra elpuskáztuk a ziccereinket, majd jött a hidegzuhany. Vezetést szerzett Füzesgyarmat. Nem hogy a vezetést szerezték meg, de kis időn belül duplájára növelték előnyüket így az állás 0:2-re változott. Érthetetlen rövidzárlat csapatunk részéről amelyet a Füzesgyarmat kihasznált kíméletlenül. A rendes játékidő letelte előtt négy perccel még az előrehúzódó Bíró révén szépíteni tudtunk és amikor azt hittük visszajöhetünk a meccsbe, a vendégek egyik támadója végleg megforgatta a tőrt a hazai játékosok, drukkerek szívében egy védelmi zűrzavart követően. 1:3-ra alakította az eredményt eldöntve ezzel minden kérdést.

Erről a találkozóról én nem is nyilatkoznék oly módon, hogy kiemelek külön jól teljesítő játékosokat, mert úgy gondolom, hogy összeségében nézve elszomorító volt az amit láttunk. Nem a vendégek nyerték meg a meccset, hanem mi veszítettük el. Visszatért a "Makó effektus". Számtalan ziccer 5, 2 vagy akár 10 méterről, de eredménytelenül. A helyzetkihasználásunkon kell javítani a jövőhétre és kőkemény játékkal hatalmas akarással kell kivonulni a pályára a tótkomlósi venégszereplésünk alkalmával. Vegyük ezt a vereséget egy atyai pofonnak és térjünk észhez.

Annyit engedjenek meg a kedves olvasók, hogy kitérjek a játékvezetői tevékenykedésre egy mondatban: " Akárcsak a megye II-ben, MINŐSÍTHETETLEN!" Többet erről nem is kívánok szólni. Még mielőtt bárki támadna ezen kijelentésem miatt, gyorsa leszögezem, hogy nem rájuk próbálom terelni az eredmény ily módon történő alakulását, mert nem így van, de ezt úgy gondolom muszáj megemlítenem. Ha a helyzeteinket berúgjuk akkor ez a cikk az örömmel lenne megtöltve és nem epdig szomorúsággal. De mint tudjuk a sportban nincs " HA " így fel kell emelni a fejünket és előre tekinteni.


Reméljük jövőhéten sikerül javítanunk!
Hajrá BÁNHEGYES!