A múlt heti nagy diadalt követően önbizalommal telve utazhattunk a tavaly még igen-igen bukdácsoló azonban idén már acélosabb Mezőberény otthonába.

Sokan győzelmet vártak ettől a találkozótól, sokan ennek ellenére kiegyeztek volna egy döntetlennel is, főleg a mérkőzés alakulását nézve.

Mindenek előtt szólnék néhány szót a Magyarbánhegyes ellendrukkereihez. Ha az MFC-t tatjátok sunyi, alattomos és durva csapatnak akkor valószínűleg életetekbe nem jártatok még Mezőberényben. Telis tele vannak olyan játékosokkal akik csak hátulról bátrak durván lábrairányulva becsúszni. Persze vetődhet fel az állítás, ha mégis ilyen durvák, hogy hozhatták le a meccset kiállítás nélkül. Ez bennem illetve bennünk is felvetődött, de erre csak a játékvezető sporttárs tudna választ adni, bár nem nagyon hiszem, hogy ő meg foglalkozik ezzel. A békésmegyei játékvezetésről így röviden nagyjából ennyit, mert azt hiszem aki meccsre jár rendszeresen láthatja, hogy összeségében minősíthetetlen néhány spori teljesítménye(legyen az megye 1,2 vagy3) és sajnos ezek alapján minősítik az egész szakmát, tisztelet a kivételnek.
Térjünk át a meccsre.

A mérkőzés egy egy perces gyászszünettel kezdődött Szojka Ferenc, az aranycsapat tagjaként VB-ezüstéremig jutó kiváló játékos halála miatt. Nyugodjon Békében!

A kezdőrúgást követően nem tudni mitől, de nagyon meg voltunk illetődve a hazai csapattól akik ezt érezve próbáltatk minden lehetőséget megragadni és kihasználni. Azonban ez sokáig nem sikerült, hiszen minden befejezés pontatlan volt vagy Hegyi tisztázott a kapuban. Ezidő alatt mi is a pályán tartózkodtunk illetve szorgosan próbáltunk helyzeteket kialakítani, de az utolsó passzok mind mind sikertelenek voltak, illetve a kapu előtt mondhatni semmi sem jött össze. Több helyzetig is eljutottunk ami vagy a kapusban akadt el vagy elkerülte a kaput. Ebben a játékrészben nem esett gól annak közelében pedig mindkét csapat többször is járt.

A pihenőt követően a mieink fejben kicsit még az öltözőben voltak ennek meg is lett az eredménye. Egy szöglet után a vendégek egyik játékosa emelkedett a legmagasabbra aki fejjel a kapuba juttatta a játékszert.(1:0). A hazaiak a vezetés tudatában már sokkal nyugodtabba kezdtek játszani ezzel fordítottan arányosan mi egyre idegesebben. Mentünk előre gólra éhesen, de eredménytelenül sajnos. A támadó szekcióban Laksteterrel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a hazai védők. Többször is sikerült megjátszani, ő megtartotta a labdát, megcsinálta a cselt, de a passzai a fontos helyzetekben pontatlanok voltak. Túrit az őt fogó játékos többször is kíméletlenül, durván faultolta le, mondván ha máshogy nem megy majd így sikerül. A hazaiak második találatát egy kis kalamajka előzte meg. Egy újjab szögletet követően egy hazai játékos Zábrákot a menteni igyekvő Hegyire lökte aki letaglózta a védőt, majd a kipattanó egyy támadó elé "pottyant" aki középen érkezve 17 méterről a kapu közepébe lőtte a játékszert.(2:0). Megkezdődött az eszeveszett loholás az eredmény után. A kicsit figyelmetlenebbé váló hazaiak között az egyre koncentráltabbá váló játékosaink töbször is mint kés a vajon rohantak át, ám azok a korábban már említett fránya utolsó passzok még mindig nem jöttek össze mindaddig míg egy beívelt labdára a hosszún érkező Bíró ért oda leghamarabb, ő kapura kanalazta a labdát a kapus mellett amit feltételezünk, hogy utat talált volna a ketrecbe, de biztos ami biztos középen berobbant Szilcz és gyorsan besegítette a gólvonal mögé a labdát.(2:1). Mikor megcsillant a remény a pontszerzésre akkor jött a hazaiak 10-ese és szertefoszlatta azokat. Kissé kinyíltunk az egyenlítés reményében amit ő kihasznált és két cselt követően húsz méterről talált a kapuba.(3:1). Itt azért megjegyezném a bírói hármas legfiatalabb tagját, aki a zászlaját talán ha ötször felemelte az egész meccset nézve illetve többször is fellelhető volt ítéleteiben a szabálykönyv hiányos ismerete. (Értem ezt mindkét csapat részére). A találat érdemeiből ez nem csökkent semmit, nem azzal a szándékkal jegyeztem ezt meg. Ez a gondolat az egész mérkőzésre volt értendő. Visszatérve a találkozóhoz az újra két gólos hátrányba kerülő csapatunk újra támadásba lendült. Egy jobb odlalról érkező beadást középen kapura próbáltunk tenni amit a hazaiak egyik játékosa, aki nem a kapus volt kézzel hárított. Az ítélet előnynszabály(??????), ami elég meglepő annak tudatában, hogy a tizenhatoson belül történt az eset. Jöhettünk bedobással. A labdát Nagy kapta aki középre tekerte azt, amire a hosszún Fülöp érkezett a legjobban és fejjel sikerült eredményesnek lennie. A továbbiakban eszeveszettül küzdöttek játékosaink egy újabb találatért, de sajnos ez már nem jött össze. A lefújást megelőző percben még Nagy mentett egy hatalmasat a gólvonalról, de sajnos ez nem ért pontot. A végeredmény maradt a hazai 3:2-es győzelem.

Összességében a csapat meg sem közelítette múlt heti teljesítményét, de reméljük a következő fordulóban hazai pályán újra jó játékkal rukkolnak elő a fiúk Szeghalom ellen. Addigra visszatérnek a hiányzók: Fejes és Matuz T. és velük kiegészülve rohamozhatjuk majd a szeghalmiak kapuját.

A következő fordulóban is HAJRÁ BÁNHEGYES!