A tótkomlósi döntetlen után, Szabadkígyós várt ránk, mint következő ellenfél és egyben akadály.

Az időjárásra különösebb panaszunk nem lehetett a mutatott játékról azonban már nem mondhatjuk el ugyanezt.

A következő beszámolót nem nyújtanám el túlzottan hosszasan, hiszen ha akarnám két nem túl hosszú mondatban jellemezni tudnám a találkozót: Mi támadtunk, a hazaiak védekeztek. A hazaiak rúgtak egy gólt, mi pedig csak kapufát!

Az első játékrészben még nagyjából a pálya egy síkban állt és mindkét csapat a pályán tartózkodott, bizonyítja ezt az is, hogy a mérkőzés egyetlen gólja ebben az időben esett. A gól részünkről elég komikus körülmények között esett, hiszen mi vezettünk támadást, az oldalról történő beadást Bíró senkitől sem zavartatva a kapufára fejelt a kipattanóból pedig úgy lekontráztak minket, hogy mindenki csak pislogott. (1:0). Mondhatni, hogy meglepetésnek lehettek szemtanúi a kilátogatók, hiszen senki sem erre számított. TOvábbra is nyomtunk, de különösebb eredményre nem jutottunk. Félidei eredmény 1:0-ás hazai vezetés.

A második félidőben a pálya teljesen a hazaiak kapuja felé kezdett lejteni. Egyre jobban és jobban szorítottuk be őket a kapujuk elé, de gólt nem tudtunk jegyezni. A játékunk néhol elképzelés nélküli volt, nem volt benne semmi kreativitás, de erről senki sem tehet, hiszen edzés nélkül nem tanulunk meg gyorsan, kispasszos játékkal helyzetet/helyzeteket kialakítani. A hazaiak pedig csak bekkeltek és bekkeltek. Talán nem mondok nagy "marhaságot" ha azt mondom, hogy a második negyvenöt perc során maximum négyszer jártak a kapunk felé. De ezek a részletek vagy nevezzük statisztikának senkit sem érdekelnek, hiszen mindenki csak a végeredménnyel törődik ami 1:0-ás hazai siker lett.

Az egész mérkőzésen talán egy pozitívumot mutathatunk fel azt is Matuz L. révén. Ez pedig nem más mint az ő egyéni teljesítménye. Ezen a találkozón jóval csapattársai fölé nőtt és idén először kifogástalanul játszotta el a szerepét. Követte a támadásokat sőt néhány szélső elfutását követően még a kapu elé is tudta tekerni a játékszert, de a helyére is visszaért amikor kellett.

Erről a mérkőzésről összességében ennyit tudtam írni, remélem a következő heti derbiről már sokkal jobb szájízzel és sokkal jobb hangulatban írhatok.

Méhkerék csapata látogat majd hozzánk és őket a mi régi trénerünk Turcsek Zoltán vezeti. Barátságos meccsen már találkoztak idén a felek, akkor mi örülhettünk a havas környezetben. Reméljük ez most sem lesz másképp és újra visszatérünk a helyes útra.

Hajrá BÁNHEGYES!