Igen jó, ám kissé szeles időben készülhettünk az idei legnehezebbnek bizonyuló feladatra, ami nem volt más mint a bajnokaspiráns Kondorost fogadni. Ment a fogatkozás, hogy erre a mérkőzésre a játékosok ismét képesek összeszedni magukat a másik, fogalmazhatnék úgy is, hogy a pesszimista oldal pedig biztos volt a "mészárlásban". Többen számítottak újabb kiütéses vendég sikerre, de voltak akik hittek csapatunkban és meglepetésre hazai sikerre voksoltak.

A derbi előtt több hang is felütötte a fejét, miszerint a Füzesgyarmat bukásának köszönhetően egy esetleges vendég győzelmet követően azonnal helycsere történne az élen. A többi hang mind egy teoriáról szólt ami nem volt más, mint a vendégek bőkezűsége, "mindenki" számára. És a bőkezűség alatt nem a gólok számára gondoltam, hanem a magyar közéletben használt fizetőeszközre. Na ez az amivel nekünk a legkevésbé kell foglalkoznunk csak úgy gondoltam egy szót azért megér a beszámoló előtt. De említhetném a vendég főszponzor többszöri látogatását a játékvezetői öltözőben, de természetesen csak jó mérkőzést kívánt a triónak és gondolom a félidőben is csak azt kérdezte tőlük, hogy mennyire fáradtak el ezen az igen jó iramú mérkőzésen. Tényleg félretéve az iróniát térjünk át a meccs eseményeire.

A kezdősípszó elhangzását követő percekben már látszódott is, hogy a vendégek görcsösen akarják azt a győzelmet, amit mi is pont ugyanakkora lelkesedéssel próbáltunk elcsípni. Kiegyenlített játék folyt az elejétől kezdve olyannyira, hogy az ötödik percben az idei gólfelelősünk ( Bozsár ) be is köszönt. Fejes szerzett labdát a félpályán, majd három vendég játékos mellett kapu felé fordulva megjátszotta Patyit aki a jobb szélről a másik oldalon érkező Bozsár elé tálalt, aki 16 méterről szép mozdulattal lőtte ki a hosszú alsót. (1:0). Szép támadás végén szép gól. Korai vezetésnek örülhettünk rögtön az elején. Innentől kezdve nem szólt másról a félidő mint a vendégek kétségbeesett rohanásáról és a mi "szenvedtetésünkről". Miért is mondom ezt? Több kétes esetben a nagyvonalú bírósportárs a vendégek pártjára állt és részünkre több faultot sem ítélt meg. Történt ez az ominózus tizenegyes jelenetnél amikor is Patyit vitték földre egy "vazarival" vagy "ipponnal", nem tudom melyik lenne a megfelelő szó erra jelenetre, mivel a cselgáncs ismereteim elég hiányosak, de ezt nézzék el nekem. Lényeg a lényeg, nyílvánvaló büntetőtől fosztott meg minket a zöldfülű sípmester. Rögtön mondanám is, hogy nem az ő nyakába szeretném varrni az eredmény további alakulását, mert azért maradjunk a földön és lássuk be, a vendég Kondoros sokkal edzettebb csapat és nagyobb játékerőt képviselnek mint mi, de azt hiszem mindneki elgondolkozhat, hogy az ő játékukat látva, 2:0-ról biztosak lehetünk abban, hogy nem lettek volna képesek talpra állni. Az addig is görcsös játékuk sokkal jobban akadozott volna, ebből következtetem én azt, hogy sikerült volna minimum egy döntetlent elérnünk. De mint ezt tudjuk sportban nincs " HA ", ezért menjünk is gyorsan tovább. A félidei pihenőre 1:0-ás eredménnyel vonulhattak a csapatok.

A második félidőre teljesen más csapatok jöttek ki a pályára. Mi vérbeli csatár nélkül maradtunk Fejes első félidei sérülésének köszönhetően, a vendégek pedig tudták, hogy változtatás nélkül szertefoszlik az álmuk, hogy a forduló végén már ők legyenek a tabella élén. A titokzatos idegen eddigre már megtette harmadik látogatását is a játékvezetőknél így már nem is volt több akadálya, hogy újra játékba kerüljön a játékszer. Az iram nem változott, azonban itt inkább már csak a védekezéssel voltunk elfoglalva, mint a támadással. Ennek elenére is volt néhány kontránk amiből sajnos nem sikerült nagyobb zűrzavart okoznunk. Ellentétben a vendégekkel. A góllövőlistát fölényesen vezető Miklya egalizált. Egy odlalról érkező beadást tett fejjel a kapuba. Az eddig jól tlejesítő Mező itt már verve volt. (1:1).  Ezután tovább nyomtak a vendégek, de Mező többször is góltól mentette meg csapatunkat, aminek következtében maradt az eredmény. A 79. percben elérkezett a fordulópont amikor a játékvezető felmutatta részünkre az első piros lapot. Fülöp B. esett a labdára amihez kézzel is hozzáért. A sípmester mérlegelve a helyzetet, felmutatta a játékosnak második sárgáját. Aki látta az döntse el jogosan tette-e vagy sem. Ezt követően már csak erőlködtünk, de előállt a "Sok lúd disznót győz!" effektus. Egy újabb védelmi rövidzárlatot követően Miklya és csapattársai lemásolták az előző gólt. Ugyanaz a szitu, ugyanazzal a befejezővel. Miklya duplázott és ezzel már is a vendégek vezettek. 1:2. Sakk-matt. Ezek után nem is maradt más hátra mint az, hogy a már sokat emlegetett bíróspori kiszórta Zábrákot is a játékból, mivel a földön fekvő játékosba rúgott a jókorát. Jutalom: Piros! Kettős emberhátrányban fejeztük be a mérkőzést ami 1:2-es vendég sikert hozott.

Sok további eszmefuttatást lehetne hozni, hogy mi lett volna ha a keretben lévő játékosok tiszteletüket teszik a pályán és nem hagyják a csapattársaikat így a trutyiban, hogy Túri is "félig leszakadt" lábbal játszotta végig az utolsó 20-25 percet. Hatalmas tiszteletet érdemelnek pedig a megjelent játékosok hiszen nagyon nagyot játszottak és a vereség ellenére jelesre vizsgáztak küzdeni tudásból. Sok véletlen egymásba esésének köszönhetően viszont úgy tűnt, hogy ma ennek az eredménynek kell megszületnie.

Jövő héten újabb nehéz mérkőzés vár ránk, ezúttal Orosházán. Erre a fordulóra is elég nehezen verbuválódott össze ez a 11 játékos. Most két eltiltással lehet még nehezebb helyzetbe kerülünk. Reméljük a legjobbakat.

Szép volt Fiúk!!