Szép, napsütéses vasárnapra ébredhedtünk azon a napon amikor is Gádoros csapatait láttuk vendégül ismét Jaminában.

Az odafelé tartó úton olyasféle gondolatok motoszkáltak a fejemben, hogy idén megszerezhetjük első győzelmünket vagy legalább(!!!) újabb pontot szerzünk majd. Sajnos nem így történt.

Mint az imeretes volt a csapat eddigi gólfelelőse, Lakatos nem léphetett pályára egyéb elfoglaltságok miatt, de titkon azt reméltük, hogy képesek leszünk kiheverni hiányát. Sajnos ez sem így történt és a hiánya sokkal fájóbb volt a csapatnak mint azt először gondoltuk.

Térjünk át a mérkőzésre. A derbi elején nagyjából ugyanolyan szervezetten és mondhatni jól játszottunk mint tettük azt szentandrás ellen, de még mindig hiányzik a játék. Sajnálatos módon még mindig nem tudunk 4-5 passzt gyors egymásutánban megcsinálni, de ezen hibák ellenére is sokszor eljutottunk az ellenfél kapujáig és 6-7 ziccert is kidolgoztunk. Mondanom sem kell, hogy sajnos eredménytelenül. Az első második felétől az addig jobban játszó vendégek kicsit visszább vettek vagy nem tudni lehet mi erősítettünk rá, de feléjük kerekedtünk és gólhelyzeteket kialakítva lendületbe jöttünk. A gólhelyzeteink rendre előrevágott labdáknak volt köszönhető, de sikerült befutni azokat és tovább kevergetni az ellenfél kapuja előtt. Igazán említésre méltó dolog azonban nem történt ebben a félidőben.

A második játékrész kezdetét követően azonban megfigyelhető volt ugyanaz ami az előző "hazai" meccsen is, hogy a játékosoknak kell legalább 10 perc mire "felébrednek vagy mondhatnám úgyis, hogy kisétálnak a pályára". Addig mintha csak lélektelen emberek szaladgálnának jobbra balra, hibát hibára halmozva és ezidő alatt kapjuk azokat a kritikus gólokat amik teljesen padlóra küld mindenkit, legyen az a pályán vagy amellett. A vendégek az 50. percben jutottak előnyhöz amikor is a védelmünk beült "mozizni", mialatt a vendég támadók fürgén "kicicázca" minket kerültek gólhelyzetig és az ajtó ablak szituációban már Tonka is tehetetlennek bizonyult. 0:1.  Még mindig nem lehettünk túlságosan elkeseredettek főleg mikor a gól után 4-5 perccel a hevesen reklamáló gádorosi 10-es számú játékost kiállította a játékvezető. Úgy gondoltuk, hogy emberelőnyben végre csak begyötrünk egy találatot, mert a fordításról már már lemondtunk. A helyzeteink továbbra is megvoltak, de úgy tűnt, hogy lényegtelen nekünk a távolság, egyszerűen képtelenek vagyunk gólt szerezni.  Ennek megfelelően az eredmény nem változott így begyűjtöttük második vereségünket is a szezonban.

Jók: Matuz T., Matuz L.,

Eddig úgy tűnik a Matuz testvérek hozzák a tőlük elvárt kiegyensúlyozott jó formájukat, de amíg a csapat többi tagja nem képes felnőni hozzájuk vagy legalább csak megközelíteni őket mind akarás és mind hozzáállás szempontjából addig nem fogunk különösebben jó eredményt elérni.

A következő fordulóban a legnagyobb riválisunkhoz utazunk. Mondanom sem kell, hogy le akarnak minket mészárolni főleg annak tudatában, hogy az előző szezonban a csapatuk 90%-a még nálunk játszott, de ez lényegtelen is. Próbáljunk meg végre javítani az utóbbi hetekben mutatott csapnivaló teljesítményen!

Hajrá Bánhegyes!!