Hogy miért is mondom ezt?

Egyszerű... Hozzánk érkezhet könnyű ellenfél vagy éppen nehéz, a mutatott játék minden esetben ugyanaz. Vannak periódusok mikor jól tesszük vesszük a játékszert azonban a játékidő túlnyomó többségében kapkodás és pontatlanság jellemzi a játékunkat.

A múlt heti mérkőzéssel egyidejűleg Málik Pityu visszatért csapatunkhoz ez némileg megnyugtató hiszen két hét alatt két igen jó játékossal bővült a keretünk. László Zoli majdnem minden pozicióból képes ziccerbe hozni támadóinkat akiknek ha szerencséjük van akár gólra is válthatják azokat. Máliknak azt hiszem kevesebb kell a szerencséből hiszen ő is el van látva rutinnal bőven így nincs előtte megoldhatatlan helyzet, de most nem játékosbemutatót kell tartanom hanem kicsit a közeledő mérkőzéssel is foglalkoznom kellene.

A soros ellenfelünk a kilencedik pozíciót foglalja el a pontvadászatban a maguk 15 egységével. Teljesítményük kiegyensúlyozottnak mondható. Fürgelábú csatárukkal előreláthatólag meggyűlik majd védőinknek a baja, de reméljük sikerül majd semlegesíteni a vendégek házi gólkirályát Varga Gábort. Még egy játékosra hívnám fel a figyelmet aki a meccseken általában bejátsza az egész pályát, támad védekezik és nem szeppen meg ha gólhelyzetbe kerül. Ő az apácai MAtuz Tamás ha úgy tetszik, Csende Krisztián. Rájuk kettőjükre kell úgy gondolom fokozottan figyelni mindamellett, hogy a többi játékost sem hagyjuk szem elől veszni!

Nincs más hátra mint végre megtörni ezt a nagyon rossz sorozatot és végre felmutatni valamit!

Hajrá Bánhegyes!